Szerző: CEA | Közzétéve: 2025. május 23.Az alábbi cikk a Közlegelő és a CEA – Közép-Európa Társaság együttműködésének köszönhetően jöhetett létre. A CEA a Budapesti Corvinus Egyetem Közép-Európa fókuszú diákszervezete, külpolitikai, illetve külgazdasági témákkal foglalkozik. A szerzők a CEA tagjai.
A gyakran fegyveres összecsapásokba, háborúkba torkolló, sokszor évtizedes múltra visszatekintő regionális konfliktusok nap mint nap számtalan életet követelnek, kilátástalan helyzetbe sodornak teljes népcsoportokat és alapvető emberi jogokat sértenek. Mindemellett azonban kihatnak az egész világ gazdasági körülményeire, befolyásolják a nemzetközi kereskedelmet. Következzen hat rövid elemzés a lokális erőszak önmagán túlmutató gazdasági hatásairól.
Az orosz-ukrán háború okozta világkereskedelmi átrendeződések
Az orosz-ukrán háború komoly gazdasági következményekkel jár
Fotó: Volodimir Zelenszkij X
A 2022. február 24-én, hosszú ideje elhúzódó geopolitikai feszültségek nyomán kiterjesztett orosz-ukrán háború meghatározó szerepet játszott a globális gazdasági bizonytalanság felerősítésében. Közvetett és közvetlen következményei egyaránt érzékelhetők az árupiac különböző szegmenseiben, és hosszú távon eltávolodást eredményezhetnek a kölcsönösen elfogadott szabályokon alapuló globális gazdasági rendszertől.
Elsőként az energiapiac átalakulását szükséges kiemelni. Az Európai Unió orosz LNG-importja 2024-re már csak a teljes importmennyiség 18 százalékát tette ki: A REPowerEU tervezettel összhangban az orosz energiát felváltották az Amerikai Egyesült Államokkal és Katarral kötött kereskedelmi megállapodások. Emellett növekedésnek indult a megújuló energiaforrások iránti kereslet, fokozva a befektetéseket, amely hosszú távon valamelyest kiegyenlítette a fosszilis energiahordozók megemelkedett árát. Hátrahagyva a számára elérhetetlenné vált nyugati piacokat, Oroszországnak sikerült mélyíteni gazdasági kapcsolatait Közép-Ázsia, a Kaukázus és a BRICS országaival – ez különösen a nem megújuló energiahordozók exportjának átirányításának tulajdonítható. A közeledés mértéke azonban nem egyenesen arányos: a megemelkedett orosz befektetési ráta ellenére a kínai állam vonakodik hosszú távon elkötelezni magát az orosz piac mellett.
Egyfajta ellenhatás formájában, a kivetett szankciók rendkívül kedvezőtlen módon felfelé hajtották az alapvető nyersanyagok árát, amely világszintű inflációhoz vezetett, annak ellenére, hogy a világ országai éppen kilábalni látszottak a koronavírus-járvány miatti lezárások okozta gazdasági sokkból. Ez legrosszabbul az Európai Unió tagállamait érintette, ám például egyes OPEC-országok, köszönhetően az új energiaexport-lehetőségeknek még profitáltak is a kialakult helyzetből.
Oroszország és Ukrajna agrárexportjai a világ mezőgazdasági termelésének jelentős részét teszik ki. Illusztrációként az orosz gabona a konfliktus kirobbanásakor a világexport 18 százalékát, az ukrán magolajtermelés a globális össztermelés 40 százalékát tette ki. A fekete-tengeri kereskedelmi korlátozások különösen érzékenyen érintették a feltörekvő, agráráruexportra támaszkodó feltörekvő országok fejlődését, azonban a háború okozta hiányterületeken hamarosan megjelentek a hiánycikkek termelését fókuszba helyező kormányzati törekvések. Etiópiában, Marokkóban és Szenegálban is fókuszba kerültek hasonló kezdeményezések.
-Szalai Zsófia
A Száhel-övezet destabilizálódása
Fotó: Rawpixel.com
Az elmúlt években a Száhel-övezet országait politikai instabilitás jellemezte, amelyet katonai puccsok sorozata súlyosbított. 2020 óta Mali, Burkina Faso és Niger kormányait is a hadsereg váltotta le, elsősorban a dzsihadista erőszak kezelésére való képtelenségre hivatkozva. A demokratikus intézmények iránti bizalom gyengülése, valamint a nemzetközi missziók hatástalansága új, autoriter típusú vezetési formákat eredményezett. Ennek következtében Franciaország, a régió hagyományos katonai és politikai partnere, befolyása jelentősen meggyengült. A francia katonai erők kivonulása után a térség országai új szövetségesek – például Oroszország – felé fordultak.
A politikai instabilitás azonban mély gazdasági következményekkel is járt. A Száhel-országok gazdaságai eleve gyengék voltak, magas munkanélküliséggel, szegénységgel és alacsony állami kapacitásokkal. A puccsok, valamint a folyamatos fegyveres konfliktusok tovább rombolták a befektetői bizalmat, megbénították a mezőgazdasági termelést, és akadályozták a nemzetközi segélyek eljutását a válság sújtotta területekre. Az infrastruktúra fejlesztése gyakorlatilag leállt, miközben a közszolgáltatások működése is akadozik.
Ezek a gazdasági zavarok nem csupán regionális hatással bírnak. A Száhel-övezet instabilitása befolyásolja az arany- és uránkitermelést. Az elhúzódó válság migrációs nyomást gyakorol Európára, és fokozza a globális élelmiszerbizonytalanságot is. Bøås kutatása szerint „a hibrid politikai rend megjelenése akadályozza a gazdasági fejlődést, és tartósan beépül a globális gazdasági kapcsolatokba”.
-Szabó Ruben
A kapzsiságteória a Kongói Demokratikus Köztársaságban
A világban zajló konfliktusokra akár egyszerű fegyveres rablásként is tekinthetnénk: az erős saját vagyonát növelve elveszi, ami a gyengéé, ahogy történik ez a Kongói Demokratikus Köztársaságban (KDK) is már évek óta.
Az elmúlt évtizedekben több fegyveres csoport is lázadást szított a KDK-ban – mint például az M23 Kivu tartományban – és tetteik mögött a motiváció nem csak ideák, hanem profitszerzés formájában is megjelent. A Kongói Demokratikus Köztársaság ásványkincsekben gazdag ország jelentős arany-, réz- és lítiumlelőhelyekkel, melyeket kibányászásuk után a világpiacon értékesítenek. Viszont amikor fegyveres csoportok felkelése beleszól a globális ellátási láncok rendjébe, felborul a hagyományos üzletmenet. A lázadók önkényes pozícióból tárgyalhatnak a világpiaci szereplőkkel, gyakran felnyomva az árakat a lecsökkentett termeléssel, extraprofit reményében.
Egy a Kaliforniai Egyetemen készült kutatás kimutatta, hogy az ásványkincsek (különösen az arany) világpiaci ára pozitív korrelációt mutat a fegyveres lázadások, konfliktusok felbukkanásával, bár kiemelik, hogy ezeknek a csoportoknak egyszerre több motivációja is lehet. A kapzsiságelmélet viszont állami szinten is megállhatja a helyét, ugyanis az utóbbi hónapokban újra fellángoltak a KDK-ban, Goma környékén a harcok az M23 és a kongói kormányerők közt. Előbbieket ruandai reguláris csapatok is támogatták, proxyként felhasználva a lázadókat, hogy az alapvetően ásványkincsekben szegény Ruandának rajtuk keresztül szerezzenek a világpiacon értékesíthető árut.
A konfliktus nemzetközi nyomásra érhet véget: az Egyesült Államok, vélhetően a világpiaci hatások miatt több milliárd dollárnyi befektetést helyezett kilátásba a térségben. Május 2-án a ruandai és kongói kormány kifejezte szándékát a tűzszünetre és a béketárgyalások megkezdésére az USA közvetítése mellett.
-Erős Milán
A jemeni konfliktus és hatása a világkereskedelemre
Jemen az Arab-félsziget déli részén elhelyezkedő ország, ahol 2014 óta polgárháború zajlik. Ennek oka, hogy az Irán által támogatott síita jemeni erők (húszik) elűzték a Hádi vezette szunnita, Szaúd-Arábia által támogatott kormányt. A polgárháborúban a történelmi múlt hatása is érződik, mivel 1990-ig az ország északi részén kapitalista rezsim, míg délen szocializmus volt. A húszik támogatottsága délen, a partmenti területeken jelentősebb. Szaúd-Arábia 2022-ben csökkentette a szunniták támogatását, így a száműzött Hádi elnök lemondott posztjáról. Jelenleg a húszik és Hádi támogatói között fegyverszünet van érvényben.
Idén március 25-én amerikai és brit erők légicsapást mértek Jemenre. Válaszul Jemen rakéta- és dróncsapásokkal támadott a brit és amerikai kereskedelmi hajókra. Az ENSZ diplomáciai és humanitárius módon segít a kilátástalan helyzetben egy olyan országnak, ahol a lakosság 80 százaléka segélyekből tud csak élni.
A polgárháború világgazdasági hatása a Bab el-Mandeb-szorosban érezhető leginkább. Ez a szoros a Szuezi-csatorna déli bejárata, a húszik pedig képesek támadást intézni az Ázsiából érkező hajók ellen, milliárd dolláros károkat okozva. A húszik által veszélyeztetett hajók ezért kénytelenek a Jóreménység-fokot megkerülve szállítani, amely jelentősen növeli a szállítás költségeit és idejét, főleg, hogy Európa áruinak 40 százaléka a Szuezi-csatornán halad keresztül.
A támadások az Izrael és iráni proxyk között dúló háború kezdete óta folyamatosan fokozódnak. A húszik akciói hatással vannak a kőolajárak alakulására is, a lázadók tevékenysége 2024-ben a kőolajár 10 százalékos emelkedését eredményezte, ez a folyamat pedig növeli a recesszió kockázatát Európában.
-Boda Kristóf
A két Kína küzdelme
Fotó: Pexels.com
A Kínai Népköztársaság és Tajvan (Kínai Köztársaság) közötti konfliktus gyökerei az 1927–1949 között zajló kínai polgárháborúra vezethetők vissza, amelynek végén a Kuomintang erői Tajvan szigetére menekültek, míg a szárazföldi területek felett a Kínai Kommunista Párt vette át az irányítást. Azóta a szárazföldi Kína az „egy Kína” elvet vallja, amely szerint Tajvan Kína elidegeníthetetlen része, míg a köztársaság álláspontja kormányzatonként változó módon vagy osztja ezen nézetet, vagy Tajvan függetlensége mellett foglal állást. Abban azonban a kezdetektől fogva egyezik a két Kína álláspontja, hogy az ország másik részét egy ellenséges hatalom tartja megszállás alatt, így Tajvan de facto függetlenként működik saját gazdasággal és egyre mélyülő nyugati kapcsolatokkal.
Mivel Tajvan a világ egyik legnagyobb chip gyártója, a térség geopolitikai feszültségei közvetlenül érintik a globális ellátási láncokat. A chipek stratégiai szerepe annyira fontos, hogy egy tajvani katonai konfliktus a globális GDP több százalékkal való visszaesését is okozhatja, és az újabban már egyre gyakrabban felmerülő fizikai összecsapás lehetősége arra késztette a vállalatokat, hogy elkezdjék diverzifikálni a gyártási helyszínüket. Ez természetesen hatalmas költségekkel jár, és a megvalósítás akár évekig is eltarthat. A konfliktus kiéleződése mellett a repedező világkereskedelem egyre kevésbé képes kezelni a felmerülő kockázatokat, ezért a kormányok és vállalatok közötti koordináció, valamint a technológiai diverzifikáció hosszú távon elengedhetetlenné válik.
Mindent összevetve tehát világosan látszik, hogy a Kínai Népköztársaság és Tajvan közötti konfliktus nem csupán regionális biztonságpolitikai kérdés, hanem a globális gazdasági stabilitás egyik kulcstényezője.
-Bogos Katalin
India és Pakisztán harca Kasmír birtoklásáért
A Kasmír régió birtoklásáért folytatott küzdelem az elmúlt hetekben egy számos halálos áldozatottal járó terrorcselekményt követően újra felélénkült. A britektől való függetlenségük kivívása óta India és Pakisztán is a magáénak tartja a teljes területet, amelyért eddig három háborút vívtak, és számos kisebb erőszakos megmozdulást hajtottak végre mindkét fél részéről.
A muszlim többségű, ám számottevő hindu kisebbséggel rendelkező tartományt a valóságban nagyobb részben India, kisebb részben Pakisztán tartja ellenőrzése alatt, északkeleten pedig Kína is jelen van Kasmírban. Az elsősorban a két dél-ázsiai atomhatalom közötti megoldatlan konfliktus hatással van a terület és tágabb környezete gazdasági kilátásaira is, gátolva a fejlődést.
A gazdasági kapcsolatok intenzitása hűen követte a két ország aktuális viszonyának állását, terrorcselekmények, háborúk alatt és azokat követően erősen meggyengült a bilaterális kereskedelem. Alapvetően azonban stabilan emelkedő értékű export-importról beszélhetünk legalább az 1990-es évek közepe óta. 2001 és 2011 között a két ország egymás közötti kereskedelme a súrlódások ellenére megtízszereződött, és elérte a 2 milliárd dolláros összeget. A növekedés ezután is stabilan folytatódott. Végzetes csapást jelentett azonban India 2019-es lépése, amellyel megvonta a tartomány autonómiáját, és egyszerű szövetségi területté minősítette Dzsammu és Kasmírt, Ladakh régiót pedig teljesen leválasztotta róla. Pakisztán erre válaszul felfüggesztette a kétoldalú kereskedelmet, amely azóta jelentősen visszaesett, jobbára csak informálisan, például a pakisztáni-afgán határon átcsempészve, vagy Dubai és Szingapúr közvetítésével tud megvalósulni.
Az Indus és mellékfolyójának használata körüli viták, földterületek kisajátítása az indiai vezetés részéről, illetve a pénzügyi intézmények függővé tétele Újdelhitől mind rosszul hatottak a fegyveres összecsapásoktól még a békésebb időszakokban is gyakran szenvedő régióra. A konfliktus kiéleződését pedig rendre az internethálózat lekapcsolása és kijárási tilalom kíséri, amely számos meghatározó ágazatnak okoz hatalmas károkat.
Dzsammu és Kasmír, valamint az érte vetekedő két ország tehát gazdasági szempontból is sokat veszít a helyzet erőszakossá válásával. Minden résztvevő számára előnyösebb lenne a gazdasági kapcsolatok különválasztása a politikaiaktól, hosszú távon pedig a kérdés békés rendezése, ám ez a jelen politikai szereplőivel igen távolinak tűnik.
-Kárász Orsolya