Az elmúlt évtizedekben Magyarországon az osztrák határ a jólét, a nyugat és a fejlettség határa volt. Ez a helyszínen már alig észrevehető választóvonal számos dolgot határoz meg. Beleszól a lakosok fizetésébe, oktatásába és egészségügyi ellátásába.
Ahogy egyre közelebb érünk Ausztriához, nő az életszínvonal, Ausztriába átérve pedig megtöbbszöröződnek a bérek. Csupán azért, mert átléptünk egy szinte láthatatlan sávot. Hogyan lehet, hogy egy gyakorlatban már egyre kevésbé létező vonal ennyire meghatározza az emberek életszínvonalát? Mi teszi fejletté az egyik országot, miközben a szomszédja a nyomába se ér?
Ebben az cikkben felvázolom azokat a kritériumokat, melyek a témát kutatók szerint szükségesek ahhoz, hogy egy ország fejletté váljon. Az esszé nagyrészt Francis Fukuyama politológus, illetve Daron Acemoglu és James A. Robinson, Nobel-díjas közgazdászok munkáin alapszik. A cikk során a legalapvetőbb feltételektől haladok az olyanok felé, amelyeket egyre kevesebb állam tud teljesíteni.

Nemzet

Ahogy azt Fukuyama kifejti, ahhoz hogy egy ország a fejlődés útjára lépjen, összetartó közösséggé kell válnia. Szüksége van egy a törzsi és vallási ellentéteket felülíró egészséges nacionalizmusra. Ez lehetővé teszi, hogy az ország egyesüljön, és létrejöjjön a nemzeti érdek. A közös célok teszik lehetővé, hogy az ország hosszú távra tervezzen, ellenállóbbá váljon a külső fenyegetésekkel szemben, illetve ne legyen menthetetlenül megosztott a törzsi ellentétek mentén.
Nemzeti identitás nélkül a kisebb, vallási vagy etnikai alapon szerveződő csoportok harcot folytatnak az államért. Ebben az esetben hiába alakul ki választási demokrácia, az a csoport, amely megszerzi hatalmat, rabul ejti az államot és a saját szolgálatába állítja azt. A politikai vezetés az ország egyik részének mindig illegitim marad, amely elnyomáshoz, konfliktusokhoz és instabilitáshoz vezet. Az ilyen megosztottság által uralt országok esetében a politikai vezetők ezeket az ellentéteket, illetve az egyik csoport támogatását látják hatalmuk zálogának, így tovább szítják a megosztottságot.
Egy olyan nagy léptékű együttműködéshez, amelyhez emberek millióinak a munkája kell, szükségesek a közös mítoszok, történetek és az összetartozás érzése. Sőt, az ország lakóniak szorosabb köteléket kell ápolniuk a nemzetközösséggel, mint az egyéb identitásaikkal, hogy ezeknek a csoportoknak az érdekei ne írhassák felül a nemzet érdekét. Több fejletlen országnak azért nem volt lehetősége a fejlődésre az elmúlt évtizedekben, mert nem rendelkeztek nemzeti identitással, így rajthoz sem tudtak állni ebben a versenyben.

Fotó: Tóth Lea / Közlegelő

Az egészséges patriotizmus nemcsak a politikai vezetést legitimálja, hanem a demokratikus intézményeket is (amennyiben vannak). Növeli az intézmények iránti bizalmat, ezzel a teljes rendszer stabilitását. A nemzetközösséghez való tartozás nem teszi lehetővé, hogy a politikusok olyan mély árkokat ássanak a kisebb csoportok közé, hogy ez a teljes intézményrendszert is aláássa. Amikor a populista vezérek ezzel próbálkoznak, és a kirekesztő nacionalizmuson keresztül támadják az intézményeket, akkor megkockáztatják a fejlődés ezen kritériumában való visszalépést.

Államhatalom

A nemzeti érzés közösséggé teszi az országot, amelynek tagjai együtt képzelik el a jövőjüket. Ugyanakkor ez kevés ahhoz, hogy az ország valóban egységes legyen. Ehhez erőre, az állam erejére van szükség. Az államnak ki kell alakítania az “erőszak monopóliumát,” illetve a politikai és a gazdasági élet feletti irányítást. Az ilyen erős központi hatalommal rendelkező országok működő és kellően stabil államot tudnak működtetni.
Az államhatalom nem csak a politikai, hanem a gazdasági stabilitást is biztosítja. Az állam által megteremtett rend teszi lehetővé, hogy a folyamatos pusztítás elkerülje az országot, a területén lévő tulajdonokkal előre lehessen tervezni és a befektetők lehetséges célpontként tekintsenek rá. Az államhatalomnak képessé kell válnia arra, hogy szabályozza a gazdasági életet és betartassa a szabályait. Ez megteremti a lehetőségét egy kiszámítható gazdasági környezetnek és egy előremutató gazdaságpolitikának.

Választások

Egy nemzeti identitással és erős állammal rendelkező ország lehet egy sötét diktatúra is, amelynek ha nincs egy konszolidálódó politikai vezetése, meglehetősen kevés kilátást tartogat. Az ilyen elnyomó, túlközpontosított államokat elkerülendő, szükség van a hatalom ellenőrzésére. Ezt úgy a legegyszerűbb megvalósítani, ha a nép választások útján felelősségre vonja a politikai vezetést, és dönt a sorsáról.
A politika ellenőrzésével a nép eltávolíthatja a korrupt, basáskodó vagy tehetségtelen vezetést az ország éléről. Rávehetik a mindenkori elitet: olyan dolgokra költsék a közpénzt, amelyek valóban a többség érdekét szolgálja. A demokratikus kontroll arra ösztönzi az államot, hogy közszolgáltatásokba fektessen. Mindez nem csak azért előnyös, mert az alsó- és a középosztály profitál belőle leginkább, hanem azért is, mert a gazdaságra is pozitív hatással van. A lakosok egészségügyi állapota, tanultsága és a közlekedés minősége jelentősen befolyásolják a termelékenységet, így egy ország kilátásait is. A politikusok ellenőrzése és lehetséges büntetése jobb teljesítményre sarkallja őket, illetve versenyt gerjeszt köztük, amely szintén növeli a kormányzás minőségét.
Az autoriter államvezetések gyakran hátráltatják az innovációt. Az ilyen vezetések hosszú távra rendezkednek be, és a status quo biztosítja a hatalmukat, így a társadalmi változástól (amihez az innováció is óhatalanul vezet) ódzkodnak. Ez elavult technológiára és tudásra való támaszkodáshoz, és ezzel a gazdasági versenyben való lemaradáshoz vezet. Ezzel szemben egy demokratikusabb államban a politikusok a választásokból és nem a status quo fenntartásából szerzik a legitimációjukat. A megújulásra való képesség jelentős lépéselőny a demokratikusabb államok számára.
A nép választások útján gyakorolt kontrollja ellenőrzi, és ezzel gyengíti a központi hatalmat, azonban hosszabb távon mégis stabilabbá teszi az adott országot. Egy autortiter rezsimben legkésőbb a diktátor halála után hatalmi harcok kezdődnek, ezzel destabilizáva az államot, és kilátásba helyezve egy véres polgárháborút vagy a tartós fejetlenséget. A választások feloldják a belső ellentéteket és gondoskodnak arról, hogy betöltsék a hatalmi űrt, ezzel hosszú távon jelentősen stabilabb országot hoznak létre.

A jog uralma

Egy inkluzív identitással, erős államhatalommal és választásokon alapuló politikai rendszerrel rendelkező országnak is számos hiányossága lehet, hiszen egy joguralomtól mentes rendszerben a nép által biztosított legitimitás abszolút legitimitást jelent, azaz gyakorlatilag “választott diktatúra” alakul ki. A választásokon győztes hatalmi formáció ölébe hullik a hatalom, amelyet semmi nem korlátoz, csupán a közelgő választások. A kormányzó párt kezében a jog furkósbottá válik, arra sújt le vele akire akar. Csak a népharagra kell tekintettel lenniük. Mindez lehetővé teszi az olyan csoportok elleni uszítást, melyek nem részei a többséget alkotó társadalmi koalíciónak, így haragjuk irreleváns. Megsarcolhatnak bizonyos piaci szereplőket és meghajlíthatják a politikai rendszert, autoriter irányba tolhatják. Ahhoz, hogy ezeket megelőzze, illetve kiteljesítse és megszilárdítsa a demokráciát, az országnak intézményekre van szüksége, joguralomra.
A joguralom és az olyan intézmények, mint a versenyhivatal, jegybank és a bíróságok megkövetelik a hatalommegosztást, ami stabilabbá teszi a demokráciát. Kicsavarja a politikusok kezéből a jogot, mint fegyvert.

A Magyar Nemzeti Bank felügyeleti központja.
Fotó: Tóth Lea / Közlegelő

Az erős és független bíróságok, jegybank és versenyhivatal miatt nem az elit uralkodik a jogon, hanem a jog az eliten. Ez kiszámítható és igazságos feltételeket teremt a gazdasági és a politikai versenyben is. A cégek könnyebben tudnak tervezni, biztonságban érzik a szellemi és fizikai tulajdonukat, ellenőrzik a monopóliumokat és a versenyt, amely előnyös a gazdaságnak. A politikai rendszert kevésbé veszélyezteti egy népszerű, de anti-demokratikus párt, amely autokráciát építene a demokrácia romjain. A demokrácia, mint rendszer erősebbé és kiegyensúlyozottabbá válik.

Fejlett társadalom

Hosszú és nehéz a fejlődés lépcsőjén feljebb jutni. A társadalmi fejlődés minden korábbi lépcsőfok előzménye és következménye is egyaránt. Minél feljebb lépünk a lépcsőfokokon annál fejlettebb társadalom szükséges a továbblépéshez, és az addigi előrehaladás megtartásához. Az inkluzív patriotizmus, az erős állam, a demokratikus választások és intézmények megszületéséhez, illetve fenntartásához szükség van élénk civil társadalomra, erős értelmiségre és középosztályra, befolyásos független médiára, magas szintű urbanizációra és egyfajta polgári attitűdre. Ezek teszik lehetővé a társadalom mobilizálását, és politikai aktivitását, amelyek kulcsfontosságúak az intézményeknek és a demokrácia védelmében.
Fejlett, politikailag tudatos polgári társadalom nélkül az ország ki van szolgáltatva a rövid távú érdekeket hajszoló populista vezéreknek, akik a jog, az intézmények és a választások keretét addig feszítik, amíg saját képükre nem formálják. Egy fejlett társadalomban a politikai igényesség és az erős értelmiségi réteg miatt a kultúrában és a nyilvánosságban releváns társadalmi viták folynak. Ez rákényszeríti a politikusokat, hogy az identitáspolitikát és az árokásást legalább részben szakpolitikára cseréljék. Egy fejlettebb társadalomban a kirekesztő nacionalizmus és a politikai figurákba helyezett vak bizalom csekélyebb, ami növeli a kormányzás minőségét, a transzparenciát és a média ellenőrző szerepét negyedik hatalmi ágként.

Összegzés

A fejlett országokra jellemző kritériumok egy stabil és plurális ország képét mutatják. Míg a közös nemzeti identitás és az erős államhatalom az ország stabilitását biztosítja, addig a választások, a joguralom és a polgári társadalom a sokak uralmán alapuló pluralizmust erősítik. A pluralizmus a társadalomban és a politikában a demokráciát, egyenlő politikai jogokat, érdekképviseletet és a diszkrimináció minimalizálását, a gazdaságban a szabad versenyt, az egyenlő feltételeket és a megfelelő ösztönzőket jelenti. Mindezt pedig az inkluzív intézmények teremtik meg.
A kritériumok teljesítésében való eltérések határozzák meg az országok közötti különbségeket. Ezek teszik fontos választóhatárrá az osztrák-magyar határt ma is. Emiatt lesznek magasabbak a bérek, modernebbek a kórházak és színvonalasabbak az iskolák Hegyeshalom után. Nem csak a föld, az éghajlat vagy materiális javak határoznak az országok sorsáról, hanem az emberek által létrehozott láthatatlan társadalmi konvenciók, mint a nemzet, az állam, a politikai rendszer, a jog és a polgári attitűd, melyek az ország intézményrendszerében, az intézmények működésmódjában nyilvánulnak meg.