Napjaink feszült geopolitikai helyzetében, melyet sokan a második hidegháború kezdeteként értékelnek, a katonai dominancia megszerzése mellett talán soha nem látott fontosságúvá vált az előnybe kerülés a technológia terén. Ebben pedig Tajvan egy kulcsszereplő lehet, hisz a világ legfejlettebb chipeinek túlnyomó többségét gyártja, dominálva egy olyan technológiát, mely az AI, adatközpontok, és egyéb alkalmazási területekhez is kulcsfontosságú.

Ebben domináns szereplő a Taiwan Semiconductor Manufacturing Company, azaz a TSMC, a világ jelenleg 10. legnagyobb tőzsdei vállalata. A TSMC egyike azoknak a cégeknek, melyek képesek a legkisebb, 3 nanométeres chipek gyártására. Hasonló, vagy kicsit kevésbé fejlettebb chipek gyártására rajtuk kívül csak a Samsung és az Intel képes, de a TSMC adja ezek termelésének 90%-át. Az Intel szerepe ráadásul a jövőben valószínűleg tovább fog csökkenni, a cég ugyanis operációs problémákkal küzd, így az elmúlt évek felfutását sem tudta kihasználni.

A félvezetőipari értéklánc

Ahhoz, hogy megértsük Tajvan fontosságát, nem árt egy rövid áttekintés a félvezetőipari értékláncról. Ezen tág szektoron belül is az AI és számítástechnika terén alkalmazott félvezetőkre fókuszálunk.
A chip gyártáshoz kötődően háromféle vállalatot különböztetünk meg az egyszerűség kedvéért. Az első kategóriába tartoznak a chip tervező cégek, mint például az Nvidia, vagy az AMD. Fontos, hogy ezek a cégek jellemzően nem maguk gyártják le a chipeket, csak a tervezést végzik. Ezeknek a nagy mennyiségű, gyártósoron történő gyártására specializálódott a ‘foundry industry’, tehát a chipek bérgyártását végző cégek, élükön a TSMC-vel. Végezetül pedig azok a vállalatok, melyek a gyártáshoz szükséges technológiát és gépeket gyártják, például az ASML, vagy a Lam Research. Természetesen léteznek cégek, melyek integráltan végzik a félvezetők tervezését és gyártását is, de az utóbbi években alapvetően az Nvidia által alkalmazott modell tört előre, a gyártás szeparálásával. A TSMC a bérgyártás terén a legfejlettebb chipek szinte monopóliuma mellett az összes chip 64%-áért felel.

A kép forrása: Dimerco

A chipek szerepe

A felhasználási területek száma gyakorlatilag végtelen. Az olyan hétköznapi elektronikai eszközöktől kezdve mint például a számítógépek, a mesterséges intelligencián és az ehhez kötődő adatközpontokon át egészen az ipari automatizációig, vagy épp a katonai szektorig mindenhol megtalálható. Tehát aki hozzá tud férni a leghatékonyabb, legerősebb chipekhez, vagy pedig el tudja érni, hogy az ellenfele ne jusson hozzá, az komoly gazdasági előnyhöz juthat.
Kína jelenleg le van maradva a Nyugathoz képest, az USA kezdeményezésére bevezetett értékesítési korlátozások miatt. Lényegében az összes cégre igaz, hogy a legfejlettebb modelljeit nem adhatja el kínai cégnek. Ez a TSMC esetén úgy jelenik meg, hogy a 7nm-nél kisebb chipek nem értékesíthetők Kína irányába. Így Kína kész chipekhez nem tud jutni, gyártani pedig nem tud magának, mert hiányzik hozzá a már említett ASML gépe. Az ASML (egy holland vállalat) ugyanis a legmodernebb félvezetők gyártásához használt gépek egyedüli gyártója, és természetesen Kínába csak az eggyel fejletlenebb DUV gépeit értékesítheti, az egyre szigorodó kereskedelmi korlátozások miatt pedig a jövőben egyes DUV modellek értékesítése is megszűnhet. Az elméletben fennálló korlátozások ellenére viszont a csempészet komoly problémát jelent, ugyanis a gyanúk szerint az elmúlt években Kína ilyen módon hozzá tudott jutni fejlettebb chipekhez, ami szerepet játszhatott a DeepSeek fejlesztésében is.

Tajvan és Kína

Aki követi a híreket, az elmúlt években jó néhányszor találkozhatott azzal, hogy Kína éppen hadgyakorlatot tart Tajvan közelében (az állam neve Kínai Köztársaság, és nincs elismerve az ENSZ által), vagy ismételten kijelenti, hogy Kína (tehát a Kínai Népköztársaság) egyik tartományáról van szó. Bár számos ilyen eset történt az utóbbi időben, még nem került sor komolyabb tényleges fegyveres beavatkozásra, részben pont Tajvan dominanciája miatt a félvezető technológiák terén, amire "Silicon Shield” néven is szoktak hivatkozni. Bár ez értelemszerűen egy komoly motivációs forrás Kínának a sziget elfoglalására, az USA nem engedheti meg magának, hogy az értékes technológia Kína kezébe kerüljön, főleg, hogy ez azzal is együtt járhatna, hogy Kína megszüntetné a chip ellátást az Egyesült Államok irányába.
A chipek fontosságát jól szemléltette, hogy a Covid alatt kialakult chiphiány hatására elszállt a számítógépekben használt grafikus processzorok ára, melyet az ellátási láncok alapvető instabilitása mellett a kriptobányászat fellendülése is tüzelt. Amellett, hogy ezt a hétköznapi ember is megérezte, az ipari termelés több szegmense, például az autóipar is jelentős visszaesést élt át. Visszatérve tehát, nem zárható ki az Egyesült Államok beavatkozása Tajvan kínai inváziója esetén (korábban Joe Biden, az Egyesült Államok akkori elnöke azt állította, hogy az USA kész katonailag megvédeni Tajvant), ami miatt valószínű, hogy ez egy nagyobb kaliberű globális konfliktus kirobbantó eseménye lehetne. Természetesen az, hogy Trump milyen hozzáállást választ egyelőre kiszámíthatatlan, másrészt nagy ráhatással lehet arra, hogy Kína mekkora nemzetközi ellenállást tapasztalna egy katonai hadművelet során. Egyfelől az, hogy Trump maga is a korábban fennálló geopolitikai rend (melyen az utóbbi évek háborús konfliktusai miatt amúgy is komoly csorba esett) felrúgását tervezi a grönlandi és egyéb akcióival, megkérdőjelezi, hogy az USA fellépne-e a globális rend megőrzéséért. Másrészt viszont a komoly gazdasági hatásokat jó eséllyel még Trump se hagyhatja figyelmen kívül, de a tanácsadói és a köré gyűlt tech milliárdosok (akiknek értelemszerűen szükségük van a chipekre) biztosan nem.

A kép forrása: Economist

A termelés diverzifikációja

Látva a termelés nagyfokú koncentrációját, felmerül a kérdés, hogy miért nem építenek gyárakat máshol. A TSMC próbálkozott amerikai gyárak felállításával, viszont több okból, például a munkaerő képzettségében fennálló különbségek miatt, az eddigi próbálkozások kudarcba fulladtak. Természetesen az amerikaiak küzdeni fognak további hasonló befektetésekért, és a már megépült gyárak működtetéséért. Fontos látni, hogy Tajvan több évtizedes múlttal rendelkezik a félvezetőipar és a chipgyártás legmodernebb technológiái terén, kiépített infrastruktúrával, technológiával. A munka társadalmilag megbecsült, illetve vezető iparágként komoly figyelmet kap. Természetesen az Egyesült Államok megindította már saját maga is az ilyen irányú fejlesztéseket, de mindenképpen jelentős időbe telik, mire beindul a legfejlettebb chipek gyártása. Az pedig, hogy ez olyan volumenben történjen, hogy az Egyesült Államok nagy részben önellátó legyen, valószínűleg az elkövetkező egy-két évtized küzdelme lesz, és valószínűleg Kína esetén is legalább ennyi időre lesz szükség. Bár jelenleg nem férnek hozzá a szükséges technológiákhoz a korlátozások következtében, a kínai állam strukturált támogatása az iparág felé meggyorsíthatja ezeket a folyamatokat. Hasonló nagyszabású fejlesztést jelentettek be az USA-ban is, igaz elsősorban az AI infrastruktúra kiépítésére, a Stargate projektet, ennek a megvalósulása és hatékonysága még erősen a jövő kérdése.

Európa súlya az ilyen fejlettségű chipek terén szinte nulla, egyedül az ASML pozíciója az ami világszintű, de gyártás alatt csak kevésbé fejlett chipek állnak. Összesítve Európa a globális chip ellátás 9%-át adja, ami kevés, és az elmúlt évtizedekben folyamatosan csökkent. A European Chips Act ezen változtathat, hisz azt célozza meg, hogy Európa a 20%-os részesedést elérje, ez azonban a jövő zenéje, és elnézve a gyengélkedő európai gazdaságot, illetve a többi ország félvezetőipari törekvéseit, valószínűleg túl optimista terv.

Összegezve tehát Tajvan és a TSMC jelenleg az a szereplő, mely ellátja a világot (kivéve Kínát) a legmodernebb félvezetőkkel, lehetővé téve az innovációt az AI, és egyéb gyorsan fejlődő és terjedő technológiák terén. Mindazonáltal a termelés koncentráltsága komoly veszélyeket rejt, különösképpen ha figyelembe vesszük Kína közelségét, a Tajvannal való konfliktusát, és a globálisan éleződő geopolitikai helyzetet, melyben az USA-Kína kapcsolat romlása és a kereskedelmi háború elmélyülése egy valószínű forgatókönyv. Ezek megfontolásával nem túlzás azt állítani, hogy Tajvan az elkövetkező évtized egyik kulcspontja lesz a globális politikai, gazdasági, és technológiai erőviszonyok szempontjából.

A cikkben leírtak margójára megjegyzendő, hogy a hetekben megjelent kínai DeepSeek mesterséges intelligencia felkavarta az állóvizet, megkérdőjelezve a több ezer milliárd dolláros amerikai félvezetőipar és AI fejlesztés hatékonyságát. Hogy ez milyen hatásokkal jár hosszútávon, az egyelőre még nem világos.

A borítókép forrása: Tóth Lea / Közlegelő