A nemzeti identitás kulcsfontosságú ahhoz, hogy egy ország sikeres legyen. Több elmaradott ország a nemzeti érzés hiánya miatt képtelen volt rajthoz állni a fejlődésért folytatott versenyben. Egy erős, egészséges nemzeti érzés nemcsak a fejlődés kritériuma, hanem betemeti az árkokat és egyesíti az országot. Ez a fajta nemzeti identitás veszélyben van.

A fejlődés bástyája

A fejlődésnek számos kritériuma van a nemzeti identitáson kívül. Ahhoz, hogy egy ország fejletté váljon, szüksége van erős államhatalomra, tiszta választásokra, joguralomra és fejlett társadalomra – a nemzeti identitás mellett. Ezek a kritériumok egymásra épülnek, azonban a nemzeti identitás az az alap, amely nélkül nem vagy csak rendkívül kínkeservesen lehet megkezdeni az építkezést. A nemzeti identitás hiánya megmérgezi a többi feltételt is, ezzel meggyengítve az országot.
Ahhoz, hogy egy ország a fejlődés útjára lépjen, közösséggé kell válnia. A közös történetek, mítoszok és kultúra lehetővé teszi a nagy létszámú együttműködést és a nemzetközösség kialakulását. A nemzeti identitás következtében az ország egyesülhet, létrejön a nemzeti érdek. A közös célok miatt az ország hosszú távra tud tervezni, ellenállóbbá válik a külső fenyegetésekkel szemben, illetve kevésbé lesz megosztott a törzsi ellentétek mentén.

Fotó: Tóth Lea / Közlegelő

Egy közös nemzeti érzés nélküli országban a politikai vezetőt nem fogadják el a kisebb, de erősebb identitással rendelkező csoportok nemzeti vezetőnek. Ennek következtében a kormányzat mindig illegitim lesz az ország bizonyos részeinek, ami instabilitáshoz és elnyomáshoz vezet (amely ellehetetleníti a demokráciát és a jogállamot). A hatalmon lévő etnikum, törzsi vagy vallási csoport lerabolja az államot, hiszen nem érzi felelősségének, hogy törődjön a többi csoporttal. Az állam értékes erőforrássá válik a törzsi hatalmi harcok közepette.
Az ilyen instabil és megosztott államok általában képtelenek ellenőrizni a gazdasági és a politikai életet. Lehetetlenné válik egy fellendítő gazdaságpolitikát végrehajtani, de egy ilyen országnak még a rendet is nehezére eshet fenntartani. A nemzeti identitás hiánya könnyen aláássa az államhatalmat, ami burjánzó maffiaállamba, káoszba és vérengzésbe torkollhat.

A nemzeti érzés betemeti a politikai árkokat, következtében közös célokat és nemzeti minimumokat hoz létre. Egyesíti az országot, feloldja az ellentétek egy részét, és növeli a demokratikus intézményekbe vetett bizalmat. Az egészséges nacionalizmus a demokrácia fontos eleme, nélküle a pártok kisebb, törzsi identitások mentén szerveződnek és szekértáborok alakulnak ki. A hazafiasság lehetővé teszi, hogy a polgárok megvitassák a közös jövőjüket, hiszen ez közös érdek esetén nem végzetes szembenállást jelent, csupán véleménykülönbséget.

Fotó: Tóth Lea / Közlegelő

Két út

Kétféle nemzeti érzés létezik: etnikai és polgári nacionalizmus. Az etnikai nacionalizmusban fontos szerepet játszik a nemzetiséghez, a rasszhoz és a valláshoz tartozás. Hangsúlyosak az ősök, a nép mitológiája, az eredet. Az etnikai nacionalizmusban megjelenik az erő kultusza, hajlamosabb területi igényekkel fellépni ("Tegyük naggyá!") és elutasítóbb a bevándorlók, illetve a kisebbségek felé. Erőteljesebben megjelenik benne a "mi" és az "ők" közötti választóvonal. A markáns jobboldalon pedig számos politikai formáció kovácsol politikai tőkét ennek a választóvonalnak a megvastagításából, esetleg újrarajzolásából.
A polgári nacionalizmus ezzel szemben nyitottabb a bevándorlók és kisebbségek felé, a közös együttélésen, az ország intézményeinek és törvényeinek az elfogadásán alapul. A büszkeség tárgya ebben az esetben inkább a kultúra, a tudományos eredmények és a demokratikus intézmények. Az 1956-os demokratikus forradalom tisztelete a polgári nacionalizmushoz, míg a nagy-magyarországos sál az etnikai nacionalizmushoz tartozik.

Fotó: Tóth Lea / Közlegelő

A nemzeti identitás legfőbb előnyét, miszerint az ország képes egyesülni, mindkét fajta nacionalizmus hordozza. Az etnikai nacionalizmus is képes egyesíteni egy országot, azonban kizárólagos jellege miatt könnyen meg is oszthatja. Ha az etnikai nacionalizmus elharapódzik, "belső idegeneket" jelölnek ki, akiket már nem tekintenek a nemzet részének. Ez árkokat és kirekesztést szül, hasonló folyamatokat indítva el, mint amilyeneket a nemzeti identitás nélküli államok esetében láthattunk.
Ezzel szemben a polgári nacionalizmus befogadóbb jellege lehetővé teszi a nyitottabb, "belső idegenektől" mentes együttélést. Ugyanakkor, éppen az inkluzív jellege miatt, a polgári nacionalizmus választóvonala ködösen definiált és kevésbé átélhető. Nehezebb megragadni: akkor mégis kik vagyunk mi, és kik ők? Az intézményrendszerek és a kultúra nehezen megérthető, kevesebb érzelmet vált ki az állampolgárokból, mint egy a magyarok dicső múltjára vagy erejére utaló állítás.

A zebrának szüksége van a csíkjaira, hogy egyedi legyen; hasonlóan egy nemzetnek is szüksége van önmeghatározásra, amely egyedivé teszi, megkülönbözteti a többi nemzettől. Fotó: Schermann Péter / Közlegelő (Banksy nyomán)

Az erős nemzet

Ahhoz, hogy a nemzeti identitás beteljesítse a fejlődéshez szükséges szerepét, alapvetően polgári nacionalizmusra van szükség. Az etnikai nacionalizmusnak vannak olyan elemei, amelyek nem károsak, sőt szükségesek a nemzet önmeghatározásában. Ilyen az eredet kérdése is. Azonban az etnikai nacionalizmus vezethet egy végletesen megosztott, kirekesztő és csupán nacionalista törések mentén politizáló államhoz. Ez pedig nemcsak a diskurzus minőségére, a demokráciára, hanem a stabilitásra is veszélyt jelent. Az ezekben okozott károk pedig könnyen letérítik az országot a fejlődés útjáról.
Ezzel szemben a polgári nacionalizmus képes hosszú távon biztosítani az ország számára az egységet. Ráadásul éppen az intézmények, a szabadság, a demokrácia és tudományos eredmények képezik az alapját, amelyek szintén a fejlődés fontos elemei. Így egy erős polgári nemzeti identitással rendelkező állam esetében a nemzeti érzés a saját szerepének a teljesítésén túl, a többi, fejlődéshez elengedhetetlen szempontot is megerősíti. Ezzel a fejlődés alapjává válik.

Fotó: Tóth Lea / Közlegelő

Fenyegetés

A nemzeti egységhez nemcsak inkluzív és jól definiált nemzeti identitásra van szükség. A nemzeti érzésnek fontosabbnak kell lennie, mint a más, kisebb csoportokhoz fűződő érzelmeknek. Ez biztosítja, hogy a csoportok meg tudjanak állapodni, és ne szakadjon darabjaira társadalom. Sok modern politikai formáció a kisebb identitásokat erősíti meg, ezzel meggyengíti az inkluzív nemzeti érzést és az egységet. Például amikor a populista jobboldal az etnikai nacionalizmusból, a nemzetből való kirekesztésből kovácsol politikai tőkét, éppen azt a nemzeti egységet bontja meg, amelyet annyira magasztal. A baloldal mindezekre válaszul a nemzet inkluzív felfogásának előtérbe tolása helyett átengedi a nemzetfogalmat a jobboldalnak és az identitáspolitikát választja, ezzel tovább mélyíti az árkokat.
A politikusok erős érzelmekre, a sajtóval szembeni végletes kritikára és az elkötelezett szavazókra építenek. Ezzel megerősítik a szekértáborok határait, feltüzelik szavazóikat, könnyebbé teszik a mozgósítást. Párhuzamos igazságok és nyilvánosságok jönnek létre. Egyre nehezebb a nemzetre egyetlen közösségként tekinteni.
A demokrácia fontos eleme, hogy elismerjük közös értékünknek az intézményeink tiszteletét és a szabadság szeretetét. Azonban egy megosztott és szétszakadozó társadalomban egy autokrata ambíciókkal rendelkező politikus könnyen az intézmények ellen vezetheti a táborát. Egy konszenzus utáni, lövészárok-hadviselésen alapuló politikai környezetben sokkal több tér nyílik a demokrácia kereteinek feszegetésére. Ezzel pedig a politikusok élni fognak.
A polarizáció erősödik, a párbeszéd elnehezül, a szekértáborokban a hangulat fokozódik. A politikai hovatartozás, és a kisebb csoportidentitások egyre fontosabb szerepet játszanak az önmeghatározásban. Hiába haladták meg a fejlett nemzetállamok a törzsi konflikusokat, ha új, politikai törzsekkel újrateremtik azokat. A nemzeti identitás nem egy kipipált rubrika vagy egy lehúzott elem a listáról, nincs teljesítve: ha nem vigyázunk, könnyen visszaléphetünk a fejlődésben.