A globális pénzügyi rendszer dinamikájában sok minden változott, a világrend tetején azonban közel száz éve az Egyesült Államok, ebből fakadóan pedig a dollár áll. Ez minden területen megjelenik. A globális kereskedelem és a fizetési rendszerek alapja a dollár, és bármely ország jegybankját figyeljük, minden bizonnyal a tartalékainak kézzelfogható részét dollárban tartja. Ez a hegemón pozíció viszont folyamatos támadás alatt áll, melyben a jelenlegi geopolitikai változások fontos katalizátorként léphetnek fel.

Miért a dollár a világvaluta?

A dollár globális jelenlétében meghatározó, hogy az amerikai gazdaság fejlettsége ellenére is stabil növekedést mutatott az elmúlt évek és évtizedek során. Emellett mérete, politikai rendszere és globális jelenléte egyfajta megbízhatóságot és stabilitást biztosított az Egyesült Államoknak, így kerülhetett többek között a globális fizetési rendszerek irányító pozíciójába, melynek alapja emiatt a dollár lett.

Az, hogy az emberek világszerte tranzakciós eszközként kezdték használni a dollárt, stabil keresletet biztosított. Ehhez a kínálatot az adta, hogy az USA folyó fizetési mérlege és külkereskedelmi mérlege negatív, tehát többet importálnak, mint exportálnak. Mivel az importált termékekért dollárral fizetnek, a dollár így kiáramlik az Egyesült Államokból. A világ többi országa így dollárhoz jut, melyet a jegybankok vagy tartalékdevizaként felhalmoztak a dollár stabilitására és szerepére hivatkozva, vagy pedig amerikai állampapírokba fektették. Utóbbi a pénzügyi piacokon a kockázatmentes befektetés szinonímájává vált, ismételten az USA stabilitásának, valamint az amerikai államba vetett bizalomnak köszönhetően.
Az amerikai állampapírok mellett az amerikai részvénypiac is előnyben részesült a többi piaccal szemben a stabilitásra és a cégek innovációjára hivatkozva. Ez mostanra abban tetőzött, hogy a passzív befektetések nagy része automatikusan az amerikai piacok felé folyik az aktuális gazdasági helyzettől függetlenül. Amellett, hogy ez egyedülállóan drága piaci környezetet hozott létre bármelyik másik régióhoz hasonlítva, további keresletet biztosít a dollár iránt, tovább erősítve azt.

Forrás:Markus Winkler on Unsplash

Trump és a vámok

Ezek a mechanizmusok az amerikai gazdaságot tovább is importálásra ösztönzik azáltal, hogy fenntartják a dollár erejét, így a külföldi termékek relatíve olcsóbbak. A politikai kurzus változása viszont azt sugallja, hogy ez a rend átalakulhat. Donald Trump, az USA elnöke, talán legfőbb rögeszméje a külkereskedelmi hiány megszüntetése, ezt célozzák a bevezetett és bevezetésre váró vámok. Ezek valóban hatással lehetnek és csökkenthetik a hiányt. A jelentőségük azonban nem merül ki ennyiben, főleg szimbolikus szempontból. Amennyiben eddig az USA testesítette meg a stabilitást és a globalizált világot összefogó rendet, úgy most épp az Egyesült Államok dolgozik aktívan ennek a szerepnek az elvesztésén. A “Make America Great Again” szlogen fontos eleme a termelés visszahelyezése az USA-ba. Továbbá, amennyiben a vámok valóban a tervezett formában érvényben maradnak hosszútávon, az a deglobalizáció fontos lépcsője lehet, hisz az ellátási láncok regionális záródásához vezetne, valamint a globális kereskedelem visszaeséséhez. Érdemes megjegyezni, hogy amennyiben a vámok csak jóval enyhébb formában maradnak életben, úgy is megindulhat kicsit lassabban a deglobalizáció, hisz Trump sikeresen ráébresztett mindenkit arra, milyen kiszolgáltatottak a globális ellátási láncok felé. Európa esetén a gazdasági összefonottságnál még erőteljesebben jelentkezett a katonai függés felismerése, mely minden bizonnyal az elkövetkezendő évtized politikai agendájának egyik legfontosabb eleme lesz.

Az USA-ra visszatérve tehát Trump igyekszik megszüntetni a külkereskedelmi hiányt, ez viszont csak a dollár gyengülése révén valósulhat meg. Ennek fényében a dollár iránti keresletet csökkenteni kellene, aminek egyik eleme lehet a dollár tartalékvaluta funkciójának mérséklése. Erre utaló jel, hogy a dollár részesedése a tartalékvaluták között az elmúlt évtizedekben folyamatos csökkenést mutat, emellett pedig a jegybankok az elmúlt években erőteljes aranyvásárlásba kezdtek, ami tovább folytatódhat.

Egyesek devizák aránya a tartalékokban.
Forrás: Reuters / IMF

Trump beiktatása óta a dollár mind az euróval, mind a forinttal szemben közel 10%-ot gyengült, ami jelzi a megjelenő bizonytalanságot. Ezt mérsékelte az, hogy az amerikai jegybank, a FED, több másik központi bankkal ellentétben nem csökkentette a jegybanki alapkamatot. Részben ennek hatására, részben a csökkenő kereslet miatt a 20 és 30 éves állampapírok kamata ha csak pár nap erejére is, de 5% fölé emelkedett, ami 2007 óta nem látott szintet jelent. Ehhez fontos megjegyezni, hogy az amerikai költségvetés évtizedek óta deficites, az utolsó költségvetési többletet 2001-ben könyvelhették el. A Covid óta pedig egyre nagyobb mértéket ölt a hiány mértéke, ami elsősorban azért is volt eszközölhető és fenntartható, mert az USA olcsón és könnyen jut hitelhez nem csak amerikai emberek és intézmények révén, hanem a világ minden országa által. Az államkötvények hozamának emelkedése komolyan emelheti a kamatterheket, komoly teher alá helyezve az Egyesült Államokat, mely már most is a GDP több mint 120%-át kitevő adóssághalmot görget.

Az USA államadósságanak alakulása a GDP-hez viszonyítva.
Forrás: FRED

Mivel a külkereskedelmi hiány szempontjából a dollár gyengülése előnyös, logikus lenne azt feltételezni, hogy a dedollarizáció jelenségét Trump elfogadta a terve részeként, főleg, hogy viszonylag sok izolacionista elemet tartalmaz a politikája. Erre utalna az is, hogy az amerikai elnök többször elmondta, a dollár túl erős és gyengíteni kellene rajta a hazai gyártók érdekében. Ezzel szemben Trump a dollár globális pozícióját fenn szeretné tartani, a dedollarizációt elutasítja. Rövidtávon fennállhat egy gyengébb dollár az általa dominált világban, hosszútávon viszont a gazdasági összefüggések nem támogatják ennek a paradox kívánságnak a teljesülését. A dollár uralom megtartásának szándékát mutatja, hogy Trump 100%-os vámmal fenyegeti a BRICS országokat, amennyiben a dollár helyett más tartalékvalutára állnak át, ami nem titkoltan többször is felmerült BRICS-csúcsokon, jelenleg pedig tervezési fázisban áll egy blokklánc-technológiára épülő fizetési és valutarendszer megalkotása. A BRICS ténykedése azért is fontos, mert a szervezet már jóval több országból áll, mint ami a betűszóban szerepel, és folyamatosan terjeszkedik.

A BRICS és a G7 tagjai a világban
Forrás: Statista

Ezen programok megvalósítására azért is került előtérbe, mert a geopolitikai feszültségek közepette kifejezetten fontos, hogy a dollár gazdasági fegyverként használható. Ennek szemléletes példája, hogy Ukrajna megtámadását követően az EU és az USA megegyezett Oroszország számos bankjának kitiltásáról a nemzetközi fizetéseket bonyolító SWIFT rendszerben, ennek kiterjesztése pedig a legújabb szankciós csomagban is javaslatként szerepel. Emellett az USA és az EU a dollárban tárolt orosz vagyont zárolta.

A nyomás a dollár irányába tehát mindenképp valós, a helyzetben pedig Trump minden bizonnyal egy katalizátort jelent. Vége hát a dollár uralomnak? Közel sem, de mint ahogy ezt állítani hiba lenne, épp akkora hiba lenne ennek az ellenkezőjét állítani. Végsősoron pedig amiről beszélünk egy olyan folyamat, melynek lefolyása nem pár évben, inkább évtizedekben mérhető. Gondoljunk bele, mennyi időbe telik a saját viselkedésünket megváltoztatni, és ezzel szemben mennyi időbe telhet egy a maitól sokban különböző nemzetközi kereskedelmi és fizetési rendszert, tartalékvaluta-rendszert kialakítani.

Mindenképpen érdekes évek elé nézünk ebben a folyamatban, amit bizonyosan érdemes lesz követni. Végső soron a változás sebessége és mértéke attól függ, mennyire lesz központi téma az amerikától való függés kockázata és mekkora lesz a bizalomvesztés mértéke az USA irányába. De persze az is fontos, hogy lesz-e irányváltás Trump után.

A borítókép forrása: Jp Valery on Unsplash