Csillag István szerint „reális az esély arra, hogy nem lesz megtartva a jövő áprilisi választás”, mert „az Orbán-kormány ezer olyan bombát készített be az alaptörvénybe, hogy szükségállapotot lehessen kihirdetni”. A jelenlegi gazdasági helyzetről borúsan vélekedik. Magyar Pétert „optimális vezetőnek” tartja, aki „már megrepesztette a rendszer jégpáncélját”. A Medgyessy-kormány gazdasági és közlekedési miniszterét kérdeztük.

Orbán Viktor miniszterelnök és Nagy Márton nemzetgazdasági miniszter is elmondták, hogy a központi banknak csökkenteni kellene az alapkamatot. Surányi György volt MNB-elnök szerint a piacok a jegybanki függetlenséget is beárazzák. Ön szerint mennyire független a Magyar Nemzeti Bank?

A szuverenitása sosem volt teljes, a magyar viszonyok sosem tették lehetővé. Összehasonlíthatatlanul jobb volt a helyzet, amikor Surányi volt az elnök. Bár akkor is voltak törekvések a jegybank befolyásolására. A szuverenitása az Orbán-kormány első ciklusának végén szűnt meg, amikor nem hosszabbították meg Surányi mandátumát, és Járai Zsigmond volt pénzügyminiszter került a jegybank élére. Ha valaki egy kvázipolitikust helyez a jegybank élére - még ha Járai szakmai renoméja jó is volt – onnantól fogva világos, hogy nem csak szakmai meggyőződés szerint dönt. Ez Matolcsy alatt tovább romlott. Bár most Varga Mihály visszakerülése a pénzügyi vezetésbe javított valamit a bank szuverenitásán, de nem eleget.

A Klubrádiónak azt mondta, „ebben az országban egy fillér nem tud átgurulni Pestről Budára a miniszterelnök engedélye nélkül”. Ha valóban ennyire központosított a gazdasági döntéshozatal, a miniszterelnök akár holnap is csökkenthetné az alapkamatot.

Színjátékról beszélünk. Az időzítés az, ami fontos. Ez a kijelentés pontosan egy héttel az S&P-hitelminősítés előtt hangzott el (az S&P október 10-én nem változtatott a magyar adósságbesoroláson – a szerk.). Azt demonstrálja: bár a kormány szeretne kamatcsökkentést, de lám, nem tud beleszólni - a jegybank dönt. Ez a színjáték része. Kíváncsi vagyok, meddig tart a jegybankelnök ellenálló képessége. Szerintem az év végéhez közeledve megfontolja ezt a kamatcsökkentést is.

Az MNB alelnöke azt mondta, hogy nincsen szó klasszikus stagflációról, viszont Zsiday Viktor szerint valós a veszély. Ön szerint ez már a stagfláció, amiben vagyunk, vagy még nem?

Ha azt az áremelkedési ütemet tekintjük inflációsnak, ami meghaladja az MNB célját, akkor már abban vagyunk. Nézzük a számokat: 2022 első félévétől 12 negyedév telt el, ebből 7-ben gazdasági visszaesés volt, csak 5-ben volt pozitív a növekedés, és abból is csak kettő súrolta alulról az egy százalékot. Három éve lényegében nincs gazdasági növekedés. Tehát a „stag-” megvan. Egy lefojtott inflációt látunk ezen a 4,5 százalékon. A hihetetlen sok állami beavatkozás korlátozza az árak emelkedését - árrések megfogása, hatósági árak, a rezsicsökkentés című marhaság. Ha ezeket a tényezőket eloldoznák és nem egy állami rablógazdaságban működnénk, akkor nyugodtan lehetne ez az infláció 6-7 százalék is. A „-fláció” is megvan. Az árnyomás nagyon is benne van a gazdaságban.

Miért "marhaság" a rezsicsökkentés?

A rotterdami gáztőzsdén az árak inkább lefelé mentek az elmúlt időszakban, most pedig stagnálnak. Ennek ellenére nálunk ilyen változást nem láttunk. Sőt, egy ügyes számítási módváltással, a háztartások számára kedvezményezett mennyiség fölött a hétszerese az ár, ami jóval magasabb, mint a piaci ár.

Azt állítja, jelenleg nem piacgazdaság van, hanem állami rablógazdaság. Az Ön volt pártja, az SZDSZ részt vett a piacigazdaság megalapozásában. Hol rontották el?

Nem rontottuk el, csak rossz a szekérnyom. Ez a szekérnyom azt mutatja, hogy a magyarok a biztonságra való törekvést többre becsülik, mint a szabadsággal elérhető jólétet. Ez egy kádári hagyomány: ha befogod a szád, lesz falatka. Egészen más intézményi környezetben, de ezt a politikát folytatja Orbán Viktor is. A szabaddemokrata–szocialista kormány alatt is jól reagált az ilyen megnyugtató szövegekre a lakosság. A probléma, hogy nem oldották el időben a rendszerváltást követő 10 évben – a Bokros-csomag vége után – azokat a szocializmusból megörökölt intézményi rendszereket.

Miből kellett volna több?

Például az egészségügyi finanszírozásban a verseny erősítése, több biztosító behozatala. A magánnyugdíjrendszer bekerült ugyan, de csak egy pici szeletét tudta ellensúlyozni a nagy kifizető rendszernek.

Más hasonló helyzetű országok mégis jobban jöttek ki a rendszerváltásból.

A környező országok is hasonlóan jártak, ők annyiban tán szerencsésebbek voltak, hogy egy igazán durva kommunista rendszert kellett átalakítani, amit fellélegzéssel éltek meg.

Ez valóban nagy szerencséjük volt…

A magyarok egy félig piaci rendszerben voltak, a következményeket inkább lesüllyedésként éltük meg. Ez olyan attitűdöt teremtett, hogy megerősödött az állami beavatkozás iránti igény. Az utóbbi 15 év ezt elképesztően eltúlozta, ami egy rablórendszert eredményez.

Miben látja ezt kibontakozni?

Mesterségesen monopóliumokat teremtettek az Orbánhoz közeli oligarchák számára. Az úgynevezett ,,állami függőség” túl absztrakt, nem fejezi ki elég világosan az érdekviszonyokat. Konkrétabban: a profit az oligarcháké, a költség az adófizetőké. Ebből az államon függésből nehéz kitörni.

Fotó: Tóth Lea / Közlegelő

Milyen hatása lesz az Ön által is említett jóléti intézkedéseknek a magyar gazdaságra?

Valódi gazdasági hatásuk kevésbé, hangulatjavító hatásuk lehet. 6–12 hónap, mire látni lehet, reagál-e rájuk a közönség. Gazdaságilag mindegyiket az ,,utánam az özönvíz” szemlélet jellemzi. Az Otthon Start alacsonyabb lakáshitel-kamata kamattámogatást jelent, tehát költségvetési hiányt. A vállalatatoknak nyújtott likviditási hitel kamattámogatást jelent, tehát költségvetési hiányt. Az anyák adómentessége költségvetési hiányt jelent. A közszolgák béremelése szintén. És ezek egyike sem szerepel a 2025-ös, még kevésbé a 2026-os költségvetésben!

Miért csinálja ezt a kormány?

Ezeknek mind politikai céljuk van, nem gazdasági. Lényegében egyetlenegy észszerűséget tükröznek: mindenáron válasszák újra a miniszterelnököt.

2022 után miért kockáztat most hasonló intézkedéseket a kormány?

Most óvatosabb, de nem eléggé. 2022-ben Európa-rekord inflációt ért el. Ettől azonnal leállt a fogyasztás, és akkora költségvetési hiányt eredményezett, hogy le kellett állítani a beruházásokat. A második negyedévtől olyan megtakarításokat kellett csinálni, amire a Bokros-csomag óta nem volt példa. Nem javult a költségvetés helyzete, ezért most óvatosabb. Van egy másik tényező: 2022-ben Márki-Zay Péter volt az ellenzék jelöltje, ő papírtigris volt Magyar Péterhez képest. Ha Orbán nem ígérget, lemarad, nem tudja megtartani a választókat. Ha ígérget, olyan hiányba és inflációba kergeti az országot, ami kivédhetetlen.

Ön szerint a jövő évi választás a gazdaság állapotáról vagy Orbán Viktor maradásáról fog szólni?

Már a 2022-es is Orbán maradásáról szólt. Ott az orosz–ukrán háború és a nem igazán szerencsés ellenzéki megszólalások okozták az egészen elképesztő Fidesz-fölényt. Ezt alátámasztotta az a durván 12 százalékos GDP-arányos többletkereslet. Világtörténelemben nem volt még olyan, hogy GDP-arányosan 12 százalék többletkeresletet engedtek volna rá a gazdaságra. De még ez se lett volna elég, ha nincs háború. Jelenleg nincs széttöredezett ellenzék, hanem lesz egy lista – vélhetően ez a Tisza listája –, és ezzel szemben lesz a bűnlista. Mindenkinek az fog eszébe jutni, hogy „Pusztaverszáj”, a gyermekvédelmi ügyek – ez az erkölcsi fertő áll szemben egy népfrontos fellépéssel. Ez azt feltételezi, hogy lesznek egyáltalán választások.

Nem lesznek?

Reális az esélye, hogy nem lesz megtartva a jövő áprilisi választás. A Fidesz ezer olyan bombát készített be az Alaptörvényben, hogy szükségállapotot lehessen kihirdetni, ami miatt már nem kell megtartani a választást. Érzékeljük a polgárháború szítását. Olyan incidenseknek készítik elő a talajt, mint például egy ukrán drón berepülése a magyar légtérbe. Akkor pedig egy kassai incidenshez hasonló helyzetet teremtenének. Ezért mondhatnák, hogy nem kell, sőt nem szabad választásokat tartani.

Mit gondol a Tisza Párt gazdasági programjáról?

Nem nevezném programnak, amit látunk – a program átfogóbb, különböző területekre fogalmaz meg valamit.

Ön szerint a vagyonadó fedezi az adókedvezményeket?

Az adójóváírással a legalacsonyabb keresetűek szintjén viszonylag keveset tudnak javítani, ennek a költségvetési hatása se túlságosan nagy. Jóval nagyobb a népharag az oligarchák vagyonosodásával szemben. Ezt valószínűleg kevés lesz csak egy vagyonadóval kezelni.

Megvalósíthatónak tartja a programot?

Szerintem megvalósítható.

Hogyan?

Leltárt kell készíteni. Előtte nem tehetjük ki a lapjainkat, mert kiderül, hogy nem is sakkot fogunk játszani, hanem rablórömit. Amikor az új kormány megalakul, ki kell mondani: ezt találtuk, ennyiből gazdálkodunk, ez az örökségünk. Ez taktikai elem is lehet. Ez a rezsim bűnszervezetként működött – ezt nem lebegtetni kell. A transzparencia nemcsak erkölcsi kötelesség, hanem politikai eszköz is – átláthatóvá teszi, mit miért csinál a kormány. Aztán jöhet a gyors újrapriorizálás. Nem kell hozzá kétharmad, hogy kimondjuk: ha a közmédia évi 150 milliárdot, a propaganda 170-et kap, abból 300 milliárdot lehet mozdítani. Nem kell lenullázni, elég, ha húszra visszavesszük, és máris látszik, hogy más a prioritás.

A vagyonadó bevezetése a rendszerváltás óta példátlan lenne. Hogyan lehetne ezt bevezetni egy olyan országban, ahol a vagyonmérleg gyakorlatilag ismeretlen?

Az a kérdés, hogy miből indulunk ki. Gyanítom, hogy ennek elsősorban egy önbevallásos rendszernek kell lennie. Hiszen mit gondolnak azok, akik bevallják ezt az adót? Hogy megúszták ennyivel. Nem fogják visszakövetelni mindazt, amit elsíboltak, eldugtak, a gyerekeik nevére írattak, az unokáik nevére írattak. Ebben az értelemben egy kicsit hasonlít a vádalkuhoz: ha ennyit befizetsz, akkor lehet, hogy megúszod, és nem küldök rád egy NAV vagyonosodási vizsgálatot – ahhoz nem kell büntetőjogi indíték. Nem küldök rád egy olyan vizsgálatot, aminél nem téged vizsgálnak, hanem a körülményeket: hogy írták ki azt a pályázatot, hogyan csinálták ezt-azt – és ha ezen végigmegyünk, előbb vagy utóbb valaki énekelni fog. Egy ilyen önbevalláson alapuló vagyonadó minden további nélkül megélhet Magyarországon. Mert azt feltételezi a vagyonosokról, hogy ők is tudják, hogy mi tudjuk.

A 2002-es „száznapos programnál” a túlzott ígéretek és a gazdasági realitás közötti szakadék költségvetési válsághoz vezetett. Lát hasonló veszélyt a Tisza Párt esetében?

Nem a saját ígéretei miatt kerülhet ugyanilyen helyzetbe, hanem Orbán miatt. Ígéreteket tesz a jövő évi költségvetést érintően! Amikor az új kormány belép, költségvetési kötelezettségekkel kell szembenéznie. A lakáskamat-támogatás akkor kezd el igazán felfutni. A likviditási kamattámogatás akkor fut fel, ha egyáltalán felfut. A nők adómentessége akkor kezd el igazán felfutni. A fizetések, amelyeket most fizetnek, bázisként a következő évben továbbra is ott lesznek. Nem kell a saját ígéreteinek a gabalyodásában gondolkodni, elég az örökölt adóssággal megküzdeni.

A mai politikai környezetben nem inkább a Magyar Péter-féle egyszemélyi vezetés a siker kulcsa, szemben az SZDSZ belső megosztottságával?

Erre nem lehet egyértelműen válaszolni. Nyugat-Európában és a világban a választások nagyon erősen celeb-irányba fordultak el. Ma már nem az számít, kinek van erősebb csapata, vagy több alapszervezete Cegléden, esetleg Balmazújvárosban. Fontos, de a tömegdemokrácia már egyetlen arcot emel ki. A mai kor alapvetően személyiségfüggő. Viszont Magyar Péter mögé találtak hiteles embereket is: például Kármán Andrást, akit személyesen is ismerek. Vagy az egészségpolitikusukat, akivel nem mindenben értek egyet, de jó szándékot látok benne. Ez már nem a program kérdése, hanem a bizalomé. Helyes, hogy Magyar Péter viszi a hátán a pártját.

Ön tavaly nyár elején volt a Friderikusz Podcast vendége egy vita keretében. Itt azt mondta, hogy Magyar Péter megpróbálja megrepeszteni azt a jégpáncélt, ami ezt a diktatúrát jellemzi. Azóta hogy látja, megrepedt ez a jégpáncél?

Meg.

Korábban szkeptikus volt Magyar Péterrel szemben. Önt is sikerült meggyőznie?

Nem az ideális vezetőt keressük, hanem az optimálisat. Magyar Péter egy optimális vezető.

A Tiszának nem hátrány, hogy az SZDSZ-szel szemben nem áll mögötte látványosan az értelmiség?

Ez inkább előny. Az értelmiség sokszor úgy képzeli el a politikát, mint egy konferenciát: mindenki versenyez, ki mondja a legszebbet, a legokosabbat. Egy pártnál viszont nem az számít, ki vitatkozik jobban, hanem hogyan valósítjuk meg a közös célt. A Tisza körül nem a klasszikus értelmiségi közeg szerveződött meg, hanem egy új típusú mozgalom: hétköznapi emberek minden területről, akik nem csupán beszélnek a politikáról, hanem teszik. Legalább olyan értelmesek, mint az a magasan képzett réteg, csak nem elméletben, hanem gyakorlatban.

A Tisza a jóléti intézkedéseket az uniós forrásokból is finanszírozná. Ön szerint feloldhatják ezeket a forrásokat a választást követően, és ha igen milyen gyorsan?

Az uniós források feloldása azokhoz a jogállami rendeletekhez van kötve, amiket el kell fogadni. Amennyiben Magyar Péter előkészíti, hogy ezek a tervek a kormányalakítás másnapján beterjesztésre kerüljenek, és elfogadják azokat, azt gondolom, hogy nagyjából egy éven belül.

Mennyi a reális esélye annak, hogy Magyar Péter valóban végrehajt egy átfogó elszámoltatást a rendszerváltás óta eltelt kormányokkal szemben, és mennyire lehet kulcsfontosságú ez az ígéret a Tisza Párt politikai hitelessége és hosszú távú hatalmon maradása szempontjából?

Az elszámoltatás ígérete nagyon fontos a hitelesség szempontjából. Ugyanakkor ehhez nem elegendőek a puszta feltételezések, bizonyítékokkal alátámasztottan, a jogállamiság keretein belül kell eljárni. A kulcs az „énekesmadarak” megtalálása. Az osztályvezető-helyettes, aki kiírja a pályázatot a Józsi nevű nyertesre, hűtlen kezelést követ el, a nyertes pedig csalást. Ha egy korábbi érintett elkezd énekelni, a láncolat felgöngyölíthető. Valószínűleg nem az összes ügyet, de az aprópénzeknél kell kezdeni, mert ott van a nagyobb esély arra, hogy találnak valakit, aki nem örülne az eljárásnak. Ezzel a módszerrel előbb vagy utóbb a nagyobb ügyekre is rá lehet világítani.

Disclaimer: A cikk szerzője Tisza-sziget tag.