Dull Szabolcs újságíró, az Ötpontban podcast és hírlevél alapítója. A 2000-es évek végén dolgozott a Kossuth Rádiónál, majd az Origónál. Az Index és a Telex volt főszerkesztője. A Kossuth Rádióból, az Origóból és az Indexből is a politikai hatalom növekvő befolyása miatt távozott. A közösségi média térnyerését izgalmas lehetőségnek tartja, ami miatt nem csak a hagyományos médiumok keresik a helyüket, de Orbán eddigi médiapolitikája is beégett. Úgy gondolja, hogy az újságírás a hiteles információk átadásáról szól, és a pártpolitikai értékek mellett kiálló médiumok nem újságírást, hanem aktivizmust folytatnak. Interjú.

Sokat hányta-vetette a média világa. Mi tartja még benne a szakmában - a hit, a felelősség vagy az adrenalin?

Azt szoktuk mondani, hogy ma Magyarországon az nem is tarthatja igazán újságírónak magát, aki fölött egy vagy két szerkesztőség ne robbant volna szét. A kérdésre nem vagy-vagy, hanem is-is a válasz. Hiszek abban, hogy érdemes tájékoztatni az embereket, és lehet értelmesen beszélgetni. Felelősségem, hogyha én tudok valamilyen plusz, megértést segítő információt, nézőpontot, azt minél jobban, a szakmai hitvallásomnak megfelelően adjam át. Az adrenalin meg abszolút velejárója ennek a szakmának. Szokták mondani: a hír olyan az újságírónak, mint a drog.

A 2000-es évek végén a közmédiában dolgozott. Akkor független tudott maradni, lehetett ott szabadon dolgozni?

Az egy olyan korszak volt a Kossuth Rádió életében, amikor a vezetőség, a szerkesztők és a riporterek többsége is elkötelezett volt a közszolgálatiság iránt. Vagyis hogy nem a hatalmon lévő párt érdekei alapján csinálunk műsort. Arról beszéltünk, ami történt. Olyasfajta politikai nyomás, behatás vagy elvárás nem volt, mint manapság. Egyszerű riporterként én dönthettem el, mit vágok be a miniszterrel készült interjúból. Olyan szakértőt szólaltathattam meg, akit akartam. Olyan témával foglalkozhattam, amit a közönség számára érdekesnek és fontosnak gondoltam. Ma finoman szólva sincs így.

Az akkor ellenzéki Fidesz baloldalra húzónak tartotta a közmédiát.

És ezt el is mondhatták a fideszesek a közmédiában, ha akarták, hisz megszólalhattak benne. Csak én megszámlálhatatlan interjút készítettem Szijjártó Péterrel, aki akkor a Fidesz szóvivője volt. A mai rendszerben ilyesmi évek óta nem történik meg. Ugyanakkor ha mindent be akarunk tuszakolni a politika logikájába, akkor nem biztos, hogy kielégítő válaszokat kapunk. Könnyű minden egyes történést az Orbán-Gyurcsány, vagy mostanság az Orbán-Magyar tengelyen értelmezni. De ez nem fedi a valóságot. Régebben is voltak, és most is vannak olyan újságírók, akik a politikai logikától függetlenül foglalkoznak ügyekkel. Amikor ott dolgoztam, ez a közmédiában is így volt. Akkor kérdeztem meg egy ellenzéki politikust, ha releváns volt, és akkor meg is kérdezhettem. Ma nem ez a zsinórmérték a közmédiában, hanem a kormánypárt politikai érdeke.

Vissza lehet ezt még hozni?

Azt a korszakot, ami 15 vagy 20 évvel ezelőtt volt a médiában, nem lehet visszahozni. A hagyományos média elsőbbségét átvette a közösségi média. Ezt lehet utálni, lehet rajta sopánkodni, de kész, eldőlt. A közszolgálati tévé vagy rádió műsorfolyama mellékes ahhoz képest, hogy mi történik a közösségi médiában. Ebben a formában egyre érdektelenebbek.

Máshogy kérdezem: más alapokon lehetséges létrehozni egy pártatlan, politikától független közmédiát?

Hogyne lenne lehetséges! Két kérdés van: a médialogika és a politikai logika szerinti. Egyrészt, milyen jellegű közmédiára van szükség abban a korszakban, amikor egyre többen a Facebookról, a YouTube-ról, vagy a Tiktokról tájékozódnak? A második kérdés a politika ráhatása a pénzügyi működésre. A kormányzat valójában a költségvetéssel tud nyomást gyakorolni a közmédiára. Ha kőbe van vésve a közmédia költségvetése, akkor a függetlensége is jelentős részben garantálva van. Illetve ha a kormánytöbbség ehhez nyúl hozzá, akkor fekete-fehérré válik a politikai beavatkozás.

Beszéljünk a jövőről! Milyen trendeket lát a médiában?

Hány óránk van? De oké, megpróbálom röviden. A mesterséges intelligencia és a közösségi média terjedésével iszonyatosan egyszerűvé vált tartalmakat előállítani. Az emberek már nem azért fognak fizetni, hogy minél több tartalmat, információt kapjanak. Ebben a helyzetben a hagyományos médiacégek nem igazán találják a helyüket. Folyamatosan veszítik el a közönség figyelmét és ezzel párhuzamosan a bevételeiket. Most nem a nagy médiacégek diadalmenete jön. A kisebb tartalomgyártó csapatok, egyéni tartalomgyártók a közösségi médiás csatornák segítségével sokkal egyszerűbben és kifizetődőbben tudnak olyan fenntartható üzleti modelleket kialakítani, amelyeket még pár évvel ezelőtt sem tudtak. A saját példámon látom ezt.

Ennek milyen politikai következményei vannak?

Rengeteg következménye, és ezt élőben látjuk. Magyar Péter országjárása 5–10 évvel ezelőtt csak úgy valósulhatott volna meg, ha megállapodást köt egy országos tévécsatornával a közvetítéséről. Ezzel szemben a saját oldalán közvetíti, sokkal nagyobb elérést generálva, mint egy nagy médium oldala. Új politikusait, szakértőit a Tisza Podcastban mutatja be, ahol ő viselkedik kérdezőként. Nincs kitéve akkora kockázatnak, mintha elküldené egy másik csatornához, akár az Ötpontban podcastbe, ahol nincs semmilyen kontrollja.

Apropó kontroll: Magyar Péter testvére Kontroll néven új médiumot szervezett. Milyen szerepe lehet a Tisza kampányában?

Magyar Márton azt mondta, hogy ő ezt nem a Tisza megbízásából készíti. De nyilván a Tisza áradása nyitotta meg számára a lehetőséget.

És ezt elhiszi?

Egy szerkesztőség működtetése rengeteg pénzbe kerül, és én mindig híve voltam a teljes átláthatóságnak. Majd egyszer talán többet fogunk tudni erről is. Ettől függetlenül nem a Kontroll borította fel a magyar nyilvánosságot. Magyar Péter saját közösségi médiás jelenléte tette ezt.

Ez hosszú távon se változhat?

Ez csak még inkább így lesz. A közösségi média átvette az elsőbbséget. Ehhez Magyar Péter után a Fidesz is felzárkózott. Orbán Viktor újfajta kommunikációja a saját oldalán zajlik. Nem csak a saját napi kommunikációja: például Szijjártó Péter washingtoni út előtti sajtótájékoztatóját is már Orbán Viktor csatornáján közvetítették. Az új politikai kommunikáció arról szól, hogy a politikusok a saját csatornáikat építik, és ezen keresztül találják meg a közönséget. Pont ezért van bajban az összes hagyományos médiacég: kiiktathatók lettek a folyamatból.

Akkor a propaganda jelentősége is csökkeni fog, hiszen ők is közvetítők.

Orbán Viktor hagyományos keretekre szabott médiapolitikája 15 év után beégett. A tévéktől, megyei lapokon át a közmédiáig szinte mindent ők irányítanak. Csak az emberek közben elkezdtek nem innen tájékozódni. Szép lassan eljelentéktelenednek ezek a médiumok.

Ön pedig ezt a trendet követi, hiszen a hagyományos keretek között működő Telexből a saját oldalaira költözött.

Úgy fogalmaznék, hogy a trendet nemcsak követni, hanem - talán kicsit szemtelenül hangzik - a trendet diktálni is szeretném. Sokkal jobban megtérül egy saját hírlevél, egy saját YouTube-csatorna. Ugyanannyi munkát kell belefektetni, de a kontroll, a döntés és a haszon csak a tartalomgyártóé. Pont azért megyek ebbe az irányba, mert élvezem az új lehetőségeket. Ez sokkal nagyobb szabadságot ad, mint egy nagy, intézményes keretek között működő újságot írni.

Akkor a pályáját nem a lehetőségek beszűküléseként élte meg,…

Egyáltalán nem.

…hanem a szabadsága kiteljesedéseként.

Intézményesült keretek között amellett, hogy meg kell felelned a fölötted lévő szerkesztő kívánalmainak, tartalomgyártási kényszer is van. Műsort kell csinálni, pörgetni kell a híreket. A mostani helyzetemben nincs tartalomgyártási kényszer. Ha nem megy ki egy hírlevél, vagy nem készül el egy podcastadás, akkor nem lesz tüntetés az utcámban. Lehet az igazán fontos dolgokkal foglalkozni, és nem sürget senki, maximum a szerkesztőm és barátom, Neizer Anita. Nélküle nem létezne hírlevél, podcast és sok minden más, így a most kezdő tartalomgyártóknak a legjobb tanácsom az lenne, hogy először is keressenek egy kiváló szerkesztőt maguk mellé.

Az elemzéseihez gyakran használ háttérinformációkat. Ezekhez olyan körökkel kell beszélgetnie, amelyek több korábbi munkahelyét is tönkretették. Ki tudja zárni a személyes érintettségét?

Pontosan tudom, kik voltak azok, akik olyan döntéseket hoztak, amelyek munkahelyeim tönkretételéhez vezettek. De ez a fejemben egy másik dobozban van. Csak az érdeklődésem vezet, amikor arról kérdezek politikusokat, háttérembereket, hogy mi történik. Nem politikai vagy médiaelméleti vitákat akarok ilyenkor lefolytatni. Látszik, hogy kialakult a két buborék, a Fidesz-buborék meg a Tiszta-buborék. Én azt tartom izgalmasnak, hogy mindkét buborékba be tudok tekinteni, beszélgetni tudok a két oldal döntéshozóival, politikusaival, háttérembereivel. És mindig nagyon sok érdekes, új szempontokat kapok tőlük - mindkét oldalon. Egy jó elemzéshez az kell, hogy minél több szempontból lássunk rá ugyanarra a ténybeli történésre.

Nem mindenkire ennyire nyitottak mindkét oldalon…

Egyrészt, én még 2010 előtt kezdtem a szakmát. Csomó fideszes politikust még ellenzéki ,,korában” ismertem meg, ezeket a kapcsolatokat pedig ápoltam. Így a fideszesek ismerik a pályámat, a hozzállásomat. Másrészt, nem álltam be sem a Fidesz-kórusba, sem a Tisza-kórusba, mint a legtöbben. Így mindkét oldal nyitott átbeszélni a dolgokat.

Nem magányos középen?

Nem magányként élem meg, hanem kényelmes és fontos pozícióként. Így rálátok mindkét oldalra, mélyebben és közelebbről ismerem a helyzetet. Végtére is az újságírás a hiteles információk átadásáról szól.

Az információk átadásán kívül nem a sajtó felelőssége az is, hogy az ország sorsát érintő fontos ügyekről - mint az egészségügy, az oktatás vagy a gazdaság - diskurzus alakuljon ki?

Ezek politikai kérdések, így kezelésük alapvetően politikai, politikusi feladat. Az újságíróknak, a médiának az a feladata, hogy szakmai alapon a megfelelő mélység és hírérték alapján nyúljon a témákhoz. Számon kérje az ígéreteket, megértse és megértesse a választási lehetőségeket. Ennyiben fontos feladata van a sajtónak. De a sajtó nem tudja átalakítani az oktatást vagy az egészségügyet.

A közbeszédet ennyire a politikusok dominálják?

Elképzelhető, hogy egy újság tematizál valamilyen számára fontos témát, de valójában a politika szereplői tudnak politikát csinálni. A média csak közvetítő. Van olyan médium, aki politizálni akar. Pedig az egy másik műfaj.

Fotó: Tóth Lea / Közlegelő

Manapság sok szereplőt nem az objektivitása miatt tartanak hitelesnek, hanem éppen amiatt, hogy felvállalja a szubjektivitását, értékek mentén műveli az újságírást. Az Ön kérdezési pozíciója viszont értéksemleges. Miért?

Az értéksemlegesség szerintem nem jó szó rá, mindenkinekinek vannak értékei. Az a különbség, és ez fontos különbség, hogy nem egy párt érdekében vagy nevében írok, beszélek. Hanem pártsemlegesen és a saját értékeim alapján. Ma azzal lehet népszerűséget meg kattintásokat produkálni, hogy egy párt üzeneteit valaki teljesen felvállalja. De ez csak az egyik buborékban vezet sikerre.

Pontosítok: a Partizán bevállalja, hogy egy baloldali médiaműhely. Sokaknak imponál, hogy ők felvállalják az értékeiket. Önnél nem jelenik meg az értékek ilyen jellegű felvállalása. Miért?

Mert ezt nem újságírásnak, hanem aktivizmusnak tartom.

A Partizánban aktivizmus zajlik?

A Partizán legnépszerűbb műsorának, a Vétónak az a kimondott hitvallása, hogy kormányváltást szeretne. De nincs ezzel baj, Ruff Bálint, akivel régóta nagyon jóban vagyunk, ezt az elejétől kezdve következetesen képviseli. De egy politikai ideológia nevében és érdekében megnyilvánulni aktivizmus. Ami rendben van, de ne keverjük össze az újságírással. Az újságírás tájékoztatni, megismerni szeretne, és erről informálni. Nem meggyőzni, nem egy érték mellett agitálni. Én nem egy párt vagy egy ideológia nevében írok, hanem megpróbálom megérteni dolgok lényegét és azt elmondani függetlenül attól, hogy az egyik vagy másik pártnak tetszik vagy sem. Ez a különbség. És azért fontos ezt tisztázni, mert amikor Gulyás Márton például Magyar Pétert újságírói elvek alapján kérdezi, akkor a visszhangból látszik, hogy a Vétón szocializálódó nézők ezt nem tudják hová tenni.

Vannak nem-politikai értékek, amik mellett ki akar állni azáltal, hogy kérdez és jelen van a nyilvánosságban?

Azt gondolom, hogy nagyon sok érték van, ami kiolvasható a működésemből.

Például?

Nyitottság, elfogadás és érdeklődés a másik iránt. Ítélkezés helyett megértés. És hogy mindenkivel érdemes kommunikálni.

Az ellenzéki oldalon sokan félnek a választási csalástól. A Fidesz és a Tisza is azt bizonygatja, hogy ők vannak többségben. Lát rá esélyt, hogy a magyarok nem fogják elfogadni a választási eredményt?

Annyi ellenőrzési mechanizmus van beépítve, hogy a választás napján a szavazatszámlálást elcsalni szinte lehetetlen. Mindkét párt megfigyelői ott lesznek a bizottságokban. Az egyik oldal biztosan megdöbbent, csalódott, felháborodott lesz. De a vezetőkön múlik, hogy mindez átcsap-e a választási eredmény tömeges megkérdőjelezésébe. Amerikában nagyban hozzájárult a Capitolium ostromához, hogy Trump megkérdőjelezte a demokrata győzelmet. Ez a megkérdőjelezés most főleg az ellenzéknél merül fel. Nem látom magam előtt, hogy Orbán Viktor mondjuk elveszíti ezt a választást, majd utána a saját maga által kétharmaddal megszervezett választás után megkérdőjelezi ennek a lebonyolítását. Itt elsősorban ugye az a kérdés, hogy Magyar Péter megkérdőjelezi-e.

Szintén az ellenzéki oldalon sokan beszélnek az elszámoltatásról. Ön mit gondol azoknak az elszámoltatásáról, akik politikai fegyverré tették a közmédiát?

Az elszámoltatás egy népszerű politikai termék a mindenkori ellenzék kezében. Az a nehézsége, hogy valamilyen büntetőjogi folyamatot foglalna magában. Ez pedig az igazságszolgáltatás terepe.

Magyar Péter ígéri Orbán ,,háromezer janicsárja” elszámoltatását.

Lebegteti, hogy ki tartozik ebbe, ami mutatja: inkább politikai, mint jogi kérdés. Mindenki szeretne valamilyen elégtételt a saját területén.

Ön szeretne elégtételt azokkal szemben, akik a korábbi munkahelyeit elfoglalták?

Az ilyen jellegű bosszú politikai kategória, már maga a kijelentés is, én pedig nem politizálok.

Hogyan áll a kampány? Mire fókuszálnak a kampánycsapatok?

Még nem dőlt el mi lesz ennek a kampánynak a fő témája. 2022-ben a képlet arra egyszerűsödött le, hogy háború vagy béke. Előtte: migráció vagy a migráció elutasítása. 2014-ben a rezsicsökkentés. A kampánycsapatok sokat foglalkoznak azzal, hogy mi lesz ez a téma ‘26-ban. Magyar Péter egy Orbán elleni népszavazásként akarja keretezni a választást: “Orbán vagy nem Orbán?”. A Fidesz azt akarja, hogy ,,Orbán vagy Magyar?” legyen a fő kérdés, és a nagyobb rossznak állítsa be Magyart. Ez csak látszólag ugyanaz a kérdés. Az a cél, hogy Orbán mellett a másik opció ne csak Orbán elutasítása, hanem Magyar Péter legyen. Ezért beszélnek Tisza-adóról és az adatügyről, hogy azt mérlegelje a választó, hogy ki Magyar Péter, és mit veszítene vele.

Nem oldaná fel ezt a helyzetet, ha Magyar megerősítené a pozitív jövőképét?

Nem. A választás elsősorban matematika: többen vannak, akik elutasítják Orbánt, mint ahányan szimpatikusnak tartják Magyart. Ezért Magyar Péter logikusan az Orbán-ellenes szavazókat szeretné összegyűjteni. Nem azt, hogy őt szeressék, hanem azt, hogy aki Orbánt nem szereti, az rá szavazzon. Orbánék pedig azt akarják, hogy csak az szavazzon a Tiszára, aki Magyar Pétert el tudja fogadni, hiszen ők kevesebben vannak. Ez a két stratégia vetekszik.

Akkor nem fog számítani a program.

A program olyan, mint a tortasütésnél a liszt, elengedhetetlen, nélküle nincs torta. De senki sem ezt fogja kóstolgatni, és nem erről fog áradozni. Nem a program miatt szavaznak adott esetben a Tiszára, hanem azért, hogy leváltsa a kormányt.

Politikai kommunikációt oktat az ELTE-n, sokat beszél kampányokról. Sosem csábították el a politikai kampányok?

Voltak megkeresések. De ezt kettéválasztom: én a politikát elemzem, és ezt akkor tudom megtenni a legjobban, ha nem függök a politikától és nem veszek részt benne. Az ajánlatokat azért utasítottam vissza, mert a politikacsinálás egy teljesen más műfaj. Lehet, hogyha egyszer kedvem lesz, akkor belemászok, de az én felfogásom szerint ez kizárja azt a politikai elemzői pozíciót, amit most csinálok.